Az androgén alopécia lassú, fokozatosan romló elváltozás, mely általában jól meghatározott mintázatot és progressziót követ, amelynek mérésére nők esetében a hárompontos Ludwig-skálát használják.
Ludwig- skálánál az I. stádiumban már észrevehetően ritkul a fejtetőn a haj, a II. stádiumban a fejbőr is jól látható, a III. stádiumban pedig akár a teljes kopaszság is előfordulhat.
Amikor ha a haj életciklusát szabályzó folyamatokban zavar lép fel, a hajsűrűség csökken és a hajszálak fokozatosan elvékonyodnak. Ilyen esetekben a fejbőrön aránytalanul magas a nyugalmi fázisban lévő szőrtüszők száma. Ennek több, akár párhuzamosan fennálló oka lehet: az anagén fázis rövidülése, meghosszabbodott telogén fázis és a tüsző sikertelen visszatérése anagén fázisba.
Androgén alopéciában az idő múlásával a haj anagén fázisa egyre rövidebb lesz, a hajhagymák mérete is folyamatosan csökken, a hajszálak pedig egyre vékonyabbakká válnak, így a haj egy idő után már nem tud olyan hosszúra megnőni, hogy kibújjon a bőr felszíne fölé, ezt a folyamatot miniatürizálódásnak is nevezzük. Ebben az esetben a DHT (dihidrotesztoszteron) hajhagymákra gyakorolt hatása miatt alakul ki a hajvesztés, ami a tesztoszteronból képződő nemi hormon.
A policisztás ovárium szindróma (PCO) gyakori endokrin betegség nőknél, amely az androgén hormonok túlsúlyát eredményezi a szervezetben, ezáltal a PCO-ban szenvedő nők esetében gyakoribb az androgén alopécia, vagyis a férfias típusú hajhullás kialakulása. Ezen felül a menopauza időszakában is magasabb a férfias típusú hajhullás kialakulásának kockázata, hiszen ebben az időszakban a szervezetben lévő női nemi hormonok szintje csökken.