Kismedencei fájdalom kivizsgálása

Az akut ill. krónikus kismedencei fájdalom tisztázása olykor komoly gondot is jelenthet, ugyanis egy részük tünetszegény, vagy a tünetek nem specifikusak, illetve a diagnosztikai eljárások gyakran nem mutatnak eltérést.

A kismedencei fájdalom hátterében álló betegségek felismeréséhez a nőgyógyász szakorvos a tünetek és kórelőzmény alapos kikérdezését követően tapintásos (bimanuális) és colposcopos vizsgálatot végez a hüvely és méhnyak megtekintéséhez, mely során megállapítja, hogy van-e valamilyen rendellenesség a kismedencei szervekben. Szexuális úton terjedő kórokozók kimutatása segíthet a diagnózis felállításában. A klinikai tünetek alapján laborvizsgálat és más képalkotó eljárás is szükségessé válhat, mint pl. az ultrahang, CT, MR, röntgen. Ha ezek a vizsgálatok, valamint a sebészeti, urológiai konzíliumok nem adnak pontos felvilágosítást, diagnosztikus laparoscopos vizsgálat elvégzése indokolt.

A leggyakrabban előforduló kismedencei fájdalmat okozó kórképek közé az alábbiak tartoznak:

• krónikus, recidiváló (visszaeső) kismedencei gyulladás
• méhen kívüli terhesség
• hydrosalpinx (folyadék felgyülemlése a petevezetékben)
• korábbi gyulladások és műtétek utáni összenövések
• cysták
• retrográd menstruáció (méhnyálkahártya sejtjei visszaáramlanak a petevezetékeken keresztül a kismedencébe)
• endometriosis (méhnyálkahártya méhen kívüli elhelyezkedése)

A külső és belső nemiszervek fertőzései és gyulladásos folyamatai nőknél többnyire a hüvelyből indulnak ki, valamint a vér- és nyirokkeringés segítségével továbbterjedhetnek a hasüreg felé, így érinthetik a méhnyakat, a méhet, a petefészket, a petevezetőket, a méh körüli kötőszöveteket és szalagokat, súlyosabb esetben a hashártyát.

A kismedencei gyulladás kialakulásában döntően baktériumok játszanak szerepet. A kórokozók a normál hüvelyflórából, valamint az emésztőrendszer baktériumaiból kerülhetnek fel a hasüregbe, leggyakrabban spontán felszálló (a hüvelyből a méhbe és onnan a petevezetőkön keresztül a kismedencébe) fertőzés, ritkábban orvosi beavatkozás (pl. curettage, terhességmegszakítás, spirál felhelyezés) során, vagy hüvelyi szülés és spontán vetélés szövődményeként.

Ezen kívül a kismedencei gyulladás syndromát (PID) 60-70%-ban a szexuálisan átadható kórokozók okozzák, melyek közül kiemelkedő a Neisseria gonorrhoeae és a Chlamydia trachomatis. Ez esetben – mivel a fertőzés szexuálisan átadható – egyidejűleg a partner kezelése kötelező!

Kismedencei gyulladásra jellemző tünetek:

• alhasi, kismedencei fájdalom
• bővebb, gennyes hüvelyi folyás
• ciklusok közötti pecsételő vérzés
• haspuffadás, teltségérzet
• hőemelkedés, láz
• fájdalmas szexuális együttlét, ill. vizelés

Fontos a betegség korai felismerése, ugyanis főként a tünetmentesen lezajló gyulladások késői szövődményeket okozhatnak. A petevezeték körül kialakuló összenövések elzárhatják a petevezetéket, amely meddőséghez és méhen kívüli terhességhez vezethet. A méh függelékei mentén hegesedések alakulhatnak ki, így kötötté, cementszerűvé válhatnak. Ritka jelenség a tályogképződéssel járó gyulladás, mely érintheti csupán a petevezetékeket, akkor pyosalpinxról beszélünk, és ráterjedhet a környező szervekre is, abban az esetben tuboovarialis abscessus jön létre.

A kismedencei gyulladás kezelése elsősorban széles spektrumú antibiotikum-kombináció hosszabb ideig tartó szedésével, esetleg kórházi körülmények között intravénás beadásával történik. Ha azonban a kezelés eredménytelen, műtétre, súlyosabb esetben bizonyos szervek eltávolítására kerülhet sor.

Ha a fenti nőgyógyászati problémák valamelyikére gyanakszol, javasoljuk, kérj időpontot nőgyógyász szakemberünkhöz.

A nőgyógyászati vizsgálatok árát itt találod.

IDŐPONTOT KÉREK!